Feszültségmentesítés tegnap és ma!






Sokszor meg is kapjuk az élcet, hogy ezeken a helyeken a burkolat ott van több száz éve és nem ment tönkre, pedig még nem volt S1-es ragasztó. Ez igaz, azonban érdemes megvizsgálni a peremfeltételeket is.

A kőművesek a burkolat fektetésekor a misungot nem a ma szokásos 3-5 mm-ben használták, hanem 3-10 cm vastagságban. Ez műszakilag jó volt mert az így kialakított ágy megfelelően vastag réteget biztosított ahhoz, hogy a burkolat és az aljzat közötti mozgások miatt kialakuló feszültségeket felvegye és a lapok tartósan lent maradjanak. Szóval amit néhány évtizede is misunggal centikben oldottunk meg, arra ma csak néhány milliméterünk van.

Így a 80-as évek elején, nagyjából a burkoló és kőművesszakma különválásával egyidőben megjelentek az ún. C1-es C2-es kategóriás ragasztók, amik egyre nagyobb tapadóerőt és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb rugalmasságot biztosítottok a lapok ragasztásához. A kerámia burkolólapok gyártásának technológiája lehetővé tette a lapméretek növekedését, aminek a biztonságos fektetéséhez még rugalmasabb ragasztókra volt szükség.

Válaszul a ragasztók között néhány éve megjelentek az S1-es (alakváltozásra képes) és az S2-es (nagy alakváltozásra képes) ragasztók. Ezek a termékek nagy rugalmas alakváltozó képességük miatt nagyméretű és vékony burkolólapok esetén is képesek elviselni a burkolat és az aljzat közti mozgásokat, pontosabban az ilyenkor fellépő nyíró- és hajlítófeszültségeket. Ilyen feszültségek alakulnak ki például a napsütés okozta hőtágulások vagy az aljzat dilatációs mozgásai miatt.

Napjainkban divatosak és univerzális megoldásként egyre jobban terjednek azok a rendszerek, amikor a fellépő feszültségeket egy önálló un. feszültségleépítő réteggel építjük le.

Azonban mielőtt elkezdnénk mindenhová betervezni és beépíteni ezeket a sokszor nem olcsó rétegeket, gondoljuk végig, hogy pontosan mi is a célunk, és erre a célra vajon milyen típusú anyag lehet megfelelő. Mivel minden építőiparban használt anyagnak van valamennyi rugalmas alakváltozó képessége, ezért a burkolat és a aljzat közé beépített minden egyes plusz réteg épít le valamennyi feszültséget.

Tehát valamiről azt állítani, hogy ez egy feszültségleépítő réteg, az nem egy releváns adat. Az igazi kérdés az, és a burkolás szempontjából a várható elmozdulásokat az a burkolati rétegrend az képes-e tönkremenetel nélkül elviselni. Ez a valódi kérdés! Hogy egy feszültségleépítő képességét megítéljük 3 dolgot kellene figyelembe venni. Számít az anyagminőség, mert az egy anyagjellemző, hogy a termék mekkora rugalmas alakváltozást képes elviselni. Nem véletlen, hogy a rugalmas vízszigeteléseknek kültéren vagy a burkolt medencékben a feszültségleépítés ez az egyik legfontosabb funkciója. Számít az anyag vastagsága, mert a vastagsággal egyenes arányban van a rugalmas alakváltozás nagysága is.

És végül fontos a tapadóerő is, mert hiába képes a beépített rétegem elviselni egy jelentős elmozdulást, ha a határfelületen fellépő nyíróerő leszakítja róla a ragasztót vagy az elválik az aljzattól.

Szóval ne dőljünk be feszültségleépítés hangzatos elnevezésének, hanem gondoljuk végig mit szeretnénk.

Ha a nagy lapméretek miatt van szükségünk egy feszültségleépítő rétegre akkor MÉVSZ (Magyar Építőkémia és Vakolat Szövetség) szakmai minimumai és a gyártók ajánlása alapján kiválasztott megfelelő rugalmasságú ragasztó biztonságos megoldást nyújt. Ha az a cél, hogy a mozgó dilatációs repedések ne okozzanak laptörést vagy a dilatációk fölött szeretnénk átburkolni úgy, hogy a lapokat ne kellejen elvágni a dilatációk felett, akkor olyan rendszert válasszunk, ami alkalmas repedésáthidaló rendszerként vagy akár alkalmas rejtett dilatációk kialakítására is.

A Mapeinek két ilyen rendszere is van. A Mapetex rendszernél (https://www.mapei.com/hu/hu/termekek-es-megoldasok/termeklista/termek-reszletei/mapetex-system) egy nagy rugalmasságú nem szőtt szövetet építünk be két réteg S2-es ragasztó közé, és az így kapott rétegre burkolunk rá. A dilatációk fölött lévő lapokat ilyenkor nem kell elvágni még nagy terhelés esetén sem.

Ez sok esetben elegáns műszaki megoldás, mert kevesen vesznek azért drága nagyméretű lapokat, hogy a dilatációk felett azokat elvagdossák. Még nagyobb műszaki tudása van a Mapei új Mapeguard Um 35 (https://www.mapei.com/hu/hu/termekek-es-megoldasok/termeklista/termek-reszletei/mapeguard-um-35) lemezének.

A Mapeguard UM 35 lemez egy érdes felületű, méhsejtes kialakítású HDPE rétegből és egy polipropilén szövet hátoldalból áll. Ez a termék is alkalmas rejtett dilatációk kialakítására és beépíthető még mozgó repedéseket tartalmazó aljzatokra, akár nagy terhelés mellett is. De még számos helyen ad plusz műszaki tartalmat. Beépíthető vízszigetelő rétegként, alkalmas az alulról jövő pára elvezetésére, és segít a padlófűtések hőelosztásában, és megoldja a nem érlelt aljzatok zsugorodásának problémáját is.

Rugalmas rétegek, feszültségleépítés, repedésáthidalás. Összefüggő fogalmak azonban műszakilag nem azonosak. Egy-egy rétegrend kialakításánál nézzünk a dolgok mögé, és a józan eszünkre, felelős gyártói ajánlásokra hallgatva állítsunk össze biztonságos megoldásokat!