Introduction |
Márton István építész a képanyag összeállításával azt mutatja, hogy az épületek, és azok környezetésnek tervezése, egy kialakult világszemléletet tükröz, annak a generációnak egy tagját, amely sok évtizeden keresztül gyakorolta szakmáját, olyan gazdasági társadalmi háttérben, amelyben a lehetőségek megvoltak ugyan, de azok színvonalas megvalósításáért meg kellett küzdeni. Vallotta, hogy egy gazdasági helyzetben azért építünk, hogy szükségleteket elégítsünk ki, s amikor ezt megtettük, új értéket, új funkciókat, és formákat hozunk létre. Publikációiban kifejtette (a magyar építőművészet, városépítészet, stb.) , hogy amit a közelmúltban, és jelen időszakban építünk az elkövetkező generációnak is otthonát fogja szolgálni. Szükséges tehát az, hogy azok akik ezt a szakmát hivatástudattal művelik megkapják azt a véleményezési jogot a társadalomban, ami, mint írástudóknak kijár. Ezek a gondolatok tükröződnek azokban az épületekben, épület együttesekben, amelyeket megvalósított megküzdve minden visszahúzó erővel. Rendezési tervekben, városközpontokban, szálloda és üdülő együttesekben, iskola és egyéb középületekben kialakított. Munkáiban látható, hogy a funkció és forma egysége, egy barátságos, humánus építészetet tükrözött, mely folytatódott a nyolcvanas években, üdülő központok, irodaházak, szállodák, és azok környezetének kulturált megvalósításánál elért. Budapesten, Veszprémben, a Balaton térségégen, Balatonföldváron, és Siófokon. Munkásságát több állami és egyéb kitüntetéssel díjazták, kiemelten az Ybl Miklós díj adományozásával. Mint gyakorló építész vezető tervező ma is vallja, és meggyőződéssel állítja, hogy a ma társadalma szakmánkat a környezet formáló alkotó munka helyett, csak a befektetők, és építési vállalkozók egyik eszközének tekinti, mindezt pedig azért, mert rendezetlen az építés törvénye, szakmai felügyelete, és kialakult egy immorális etikátlan magatartás, amely az erősek és a futottak még közt kialakult, melynek megszüntetése a jövő feladata. |
|