2013.08.15.
Danis Kata
Egyedi ajtólapok, ablakszárnyak készítése ArchiCAD-ben



Számítógépes tervfeldolgozás során szembesülhetünk vele, hogy a szoftverünk által nyújtott nyílászáró variációk nem felelnek meg a céljainknak. Hiába tartalmaz az ArchiCAD nem kevés ablak- és ajtóformát és konfigurációt, ha az általunk elképzelt esetre nem találunk előre elkészített, minden igényünket kielégítő megoldás. Mi ilyenkor a teendő? Összerakjuk a saját ajtó- vagy ablakszárnyunkat, azaz egyedi összetevőt készítünk!




Egyedi összetevő kialakítása 3D elemekből:

Az egyedi ajtólapok, ablakszárnyak nézetét az alaprajzon tudjuk meghatározni. Az alapforma összeállításához bármelyik 3D tervező eszköz felhasználható, de legtöbbször a Fal és Födém eszközök bevetése elegendő a kívánt cél eléréséhez: az ajtólapot, az üveg- és egyéb betéteket kialakíthatjuk födémből, a profilt igénylő elemeket több falból, gerendából. A forma kialakításához bátran használjuk az ArchiCAD adta szerkesztési lehetőségeket: a sokszög hozzáfűzése, kivonása, a lekerekítés parancsokat, a profilos falakat, ArchiCAD 16-tól az Alakzat eszközt stb.

Például az oldalt látható ajtó üvegbetétét 2D vonalakkal, körívekkel szerkesztettem meg, majd az egyes részekből a varázspálca segítségével csináltam födémet. Az ajtólap és a fa betét szintén több különböző vastagságú födémből készült, az üvegszorító léceket pedig a profilos falból rajzoltam meg.

Készítésnél ügyeljünk rá, hogy az alapformánk anyagait az ajtólapként való elmentés után már nem tudjuk módosítani, tehát ezeket még a szerkesztés során, még az egyedi összetevő mentése előtt gondosan be kell állítani.



Egyedi összetevő mentése:

Ha készen van a kívánt alapforma, akkor jelöljük ki az összes alkotóelemét, majd menjünk a "Fájl / Könyvtári elemek / Egyedi összetevő mentése..." parancshoz. Idekattintva egy ablak jön fel, ahol több lehetőséget találunk, hogy milyen elemként mentsük az egyedi összetevőt: választhatunk, hogy ajtólap, ablakszárny, kilincs, szekrényajtó vagy fogantyú, esetleg függönyfal profil vagy panel legyen-e az új elemünk. Ugyanazt az alapformát egymás után többféle összetevőként is elmenthetjük.

ArchiCAD 16-tól a "Fájl / Könyvtári elemek / Kijelölés mentése mint..." lenyíló menüből választhatjuk ki az egyedi összetevőnk típusát, de a mentés menete nagyon hasonló.

Ha kiválasztottuk a megfelelő összetevő típust, újabb ablak következik, itt adjuk meg az elem nevét és az elmentés helyét. Ezek a könyvtári elemek itt mindig a Beágyazott könyvtárba lesznek elmentve, de arra van lehetőségünk, hogy a Beágyazott könyvtáron belül mappákba rendezzük őket.

A mappákba rendezésnek főként a későbbiek során lehet jelentősége, amikor a tervben létrehozott könyvtári elemeket egy másik tervben is használni akarjuk.




Könyvtári elem mentése ArchiCAD 15-ben

Egyedi elem mentése ArchiCAD 16-ban


Egyedi összetevő használata:

Az egyedi összetevőket csak azokban a könyvtári elemekben tudjuk meghívni, melyekben az adott összetevő típus (tehát ajtólap, ablakszárny, kilincs, fogantyú stb.) kiválasztható. Ezeknél a tárgyaknál paraméterként az "egyedi" opciót kell beállítani és ott kiválasztani a mentett egyedi összetevőink közül a megfelelőt.

Ajtóknál, ablakoknál ezt a funkciót az Ajtók/ Ablakok beállításai, Ajtólap vagy Ablakszárny oldalán találjuk meg. Kiválasztva az egyedi opciót, a jobb oldalon megjelenik a listánk, melyben látszik, hogy mely egyedi ajtólapok közül válogathatunk. Ahogy a képen látható, ugyanitt tudjuk az egyedi kilincset is beállítani amennyiben arra lenne szükségünk.

A program az alapformát a befoglaló téglatestével (bounding box) menti el, aminek több következménye is van:

Egyedi ajtólapunkat, ablaktáblánkat kiegészíthetjük minden olyan elemmel melyet egy általános ArchiCAD ajtólapra, ablakra rárakhatunk, például tehetünk rá kilincset. De a program a kilincset nem magára az ajtólap síkjára, hanem a befoglaló téglatestre helyezi. Tehát ha az ajtólapunk nem sík, hanem kiugrások (pl. vízvető) vannak rajta, akkor elképzelhető, hogy a kilincs nem érintkezik majd az ajtólap felületével, hanem lebegni fog előtte a levegőben.

Az ArchiCAD az egyedi összetevő tárgyba illesztését szintén a befoglaló téglatest átméretezésével, nyújtásával végzi el. Ez egyrészt jó, hiszen nem szükséges, hogy pont a nyílásba illeszthető méretű elemet hozzunk létre, és ugyanazt az ajtólapot több nyílásméretben is felhasználhatjuk. Viszont éppen emiatt előfordulhatnak az egyedi elemünkben nagyobb torzulások, sőt olyan anomáliák is, mint ami a képen látszik: a program gond nélkül helyezi be a kerek ablakszárnyat a négyzetes nyílásba, vagy fordítva a négyzetes elemet a kerek nyílásba.

Szintén a befoglaló téglatest mentésére vezethető visszat az is, hogy ha a szerkesztési metódus miatt (mint a képen látható alapforma esetében a ferde falak összemetsződése miatt) a bounding box nagyobb, mint a valóban látható elem, akkor az összetevő használatakor pl. az ajtólap mellett üres sávok fognak megjelenni. Ezzel sem árt tisztában lenni az alapforma szerkesztése során.



Egyedi összetevők beolvasása új tervbe:

Mint arról már volt szó, az egyedi összetevőket a mentés során a Beágyazott könyvtárba mentjük el. Az itt található mappákat és elemeket ki tudjuk exportálni a helyi mappáinkba is, hogy más tervekben is felhasználhassuk őket.

Ennek menete a következő:

Megnyitjuk a Fájl / Könyvtári elemek / Könyvtárkezelő... ablakot. Ha a Beágyazott könyvtárban kijelölünk egy vagy több elemet vagy mappát, akkor a jobb alsó sarokban aktívvá válik a "Beágyazott könyvtári elem(ek) exportálása a helyi mappába" ikon, ide kattintva az új ablakban kiválaszthatjuk a cél mappánkat, ahová a könyvtári elemeket menteni akarjuk. Az így elmentett elemeket bármely másik tervbe beolvashatjuk a Könyvtárkezelőn keresztül és kedvünkre használhatjuk őket.
elöző cikk
magazin cikkek
következő cikk

Hirdetés